"A Szovjetunióban a profit tabu volt, a tervezők ehelyett mennyiségi célkitűzéseket fogalmaztak meg. A vezetők jutalmazása először a kiadott könyvek darabszáma alapján történt; a könyvkiadók erre ezerszám nyomtattak vékony és olvasatlan könyveket. A nyilvánvaló ösztönzési probléma láttán a központ áttért az oldalszámra; a kiadók elkezdték tehát a vastag könyveket szeretni, hártyapapírra és nagy betűmérettel nyomtatva. A tervezők erre a szavak számát választották ösztönzési alapként; a kiadók pedig hatalmas köteteket nyomtattak kis betűkkel. E változatok egyike sem volt képes jelezni a fogyasztók, vagyis az olvasók igényeit a kiadók számára."
Paul Samuelson
